Orvostudakozó   nézet »  tábla     normál

Dr. Sófi Gyula
Dr. Sófi Gyula válaszol
Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter szakorvos, gyermekgyógyász szakorvos
pedofília, hiperaktivitás, figyelemzavar
előző oldal 42. oldal következő oldal
gyermeklélek.  2010. június 10. 13:28   #840 

Tisztelt Doktor úr!

Egy 3 gyermekes édesanya vagyok! Gyermekeim: 13 éves, 9 éves és 5 évesek! 15 éve vagyunk együtt a férjemmel, jó kapcsolatban.
Sajnos az idő múlásával lazulni látszik a kettőnk közötti kötelék,ami odáig fajult,hogy tavaly Augusztusban elköltöztem a férjemtől a lányaimmal. menetközben megismerkedtem egy férfival, akivel szeretjük egymást. A barátom, és a gyerekeim jól kijöttek egymással, én mégis azt láttam,hogy szenvednek a gyerekeim az apjuk hiánya miatt,legfőképpen a kicsi.
Borzasztó volt látni,ahogy minden vasárnap sírt,és a következő héten folyamatosan emlegette,hogy "mikor jön értem apa?" .
Végül győzött bennem az anya és visszaköltöztünk a megszokott környezetbe. Otthon a családi légkör,nyugodtnak mondható,nincs köztünk a férjemmel feszültség. A nagyobbik lányom egy tisztelettudó , visszahúzódó gyerek volt. Mostanra viszont mintha kicserélték volna. A tanulmányi eredményét lerontotta, nem is tudom hogy is jellemezzem....."emo-s" figurára váltott. Köztem és a lányom között inkább, barátnői kapcsolat alakult ki,ami bizonyos határokon belül maradt.
Nyíltabb felém,mint az apja vagy bárki más felé. Mégis megijeszt ez a változás. Minden érdekli,ami extrém....Mire gondolok? Sátánok, horror filmek.....minél véresebb annál jobb!-mondja Ő!!! :( Zeneileg is borzalom amiket hallgat! :( Nem tudom,hogyan terelgethetném vissza, a régi önmagához! Félek,rettegek,hogy kicsúszik a kezeim közül!!!!!!!!!!!!!!!
A kissebbik lányom a visszaköltözés után éjszaka sűrűn bepisilt. Mostanra ez talán megoldódott,de nyugtalanul alszik.

Nem tudom......félek,hogy hibát követtem el.
Mi a jobb a gyereknek? Ha együtt marad a család,de azt érzik,hogy semmi nem olyan,mint régen( amit mi a férjemmel igyekszünk nem éreztetni a gyerekekkel) bár a nagyobbik lányom őszintén be van avatva a dolgokba.

Ön mit javasol? Hogyan segíthetnék a gyermekeimnek?

Hálás köszönettel: Eszter


Tisztelt Édesanya,

"egyszerű" a dolog, az alapoknál kell kezdeni. A család alapja pedig a házaspár. Ne remélje, hogy a jelenlegi álságos szituáció nem nyitott könyv minden családtag előtt. Nem a visszaköltözés az oka a bepisilésnek és a tanulmányi eredmények romlásával kísért emo-s átalakulásnak. A gyermekei rettegnek, hogy mikor fog újra szétesni a családjuk, nincs biztonságérzetük, számít ilyenkor, hogy tanulni kellene?! Azonnal jelentkezzenek családterápiára és mentsék meg a családjukat!

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

Válás  2010. június 10. 11:04   #839 

Tisztelt Doktor úr!

Egy az egész családot érintő problémában szeretném kikérni az Ön szakértő véleményét.
5 éve élek házasságban, férjemmel közösen neveljük 13 hónapos kisfiunkat. Az utóbbi években sajnos nem volt felhőtlen a kapcsolatunk férjemmel (az okokra most nem szeretnék kitérni, de nem is ide tartozik) és ez odáig fajult, hogy egyre gyakrabban megfordul a fejemben a válás gondolata.
A gyermeknek joga és érdeke boldog, kiegyensúlyozott családban felnőni, és ez nem biztos, hogy az édesapával teljesül. Azonban egész biztosan nagyon megviselné Őt a válás, az apától való külön költözés.
Elsődlegesen a házasságunkat próbálom rendbehozni, de ha nem sikerülne és válásra kerülne a sor, milyen következményekre számíthatok a gyermek lelki (és szellemi) fejlődése szempontjából? Ha van egyáltalán ilyen, akkor melyik életkorban kevésbé sérülékenyek a gyermekek egy válás esetén? Hogyan lehetne számára megkönnyíteni (esetleg felkészülni rá) az eseményt?

Válaszát előre is köszönöm,
Üdvözlettel: GI


Tisztelt Édesanya,

csak üdvözölni tudom, hogy a gyermeke érdekeit és a családi életük helyrehozását tekinti elsődleges célnak. Egyenlőre nincs értelme a későbbi következményekről beszélni, gyermeke 13 hónapos, minden még nagyon bizonytalan. Azt javaslom, hogy akár még ma! vegye fel a kapcsolatot egy családterapeutával, és igyekezzenek közösen a terapeutával megnyerni az édesapát is, hogy részt tudjon venni ő is a foglalkozásokon.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

gyász  2010. június 10. 11:01   #838 

Kedves Doktor Úr!
Kislányom három éves. Ma meghalt a nagymamája. Oviban van, de ha megjön, el szeretnénk mondani neki, mi történt. Hogy kezdjünk hozzá? Arra gondoltam, hogy nem azzal nyitok, hogy nagy baj történt, stb. Hanem valami olyasmit mondanék, hogy a mama oda felköltözött a Mennyországba, este pedig együtt keresnénk egy csillagot, hogy melyik a mama-csillag. Vagy nem is tudom... Ön mit gondol? Milyen módját válasszuk a közlésnek? Neki is el kellene mondani, mint egy felnőttnek, hogy beteg volt és meghalt? Tanácstalanan vagyok. Nem történt még elmúlás az ő életében.
Válaszát előre is köszönöm!
Ildi


Tisztelt Édesanya,

fontos, hogy ne hazudjon a gyermekének (se). Nem derül ki a levélből, mennyire álltak közel egymáshoz, Önöknél élt a mama, milyen fejlettségű a kislánya. A levele szerinti tematika megfelelő lehet, a későbbiekben is beszéljenek gyakran a mamával kapcsolatos kellemes emlékekről, mennyire szerette az unokáját, stb.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

veszélyérzet nélkül  2010. június 10. 10:58   #837 

Tisztelt Doktor Úr!
kisfiam 3,5éves, 1éves koráig egy nagyon nyugodt gyermek volt, pont 1 évesen kb 2 nap alatt olyan szinten elindult, hogy a 3.napon már rohant. Azóta én meg utána, de ezt szó szerint értse, mintha játéknak venné, hogy kergetjük..hiába mondtuk, magyaráztuk, hogy elrohanni az utcán csak úgy veszélyes, nem érdekelte. Kis motorjával minden félelem nélkül nekiment a falnak(persze betört a feje, de ahogy összevarrták, első kérdése, mikor motorozhat megint). A játszótéren direkt kiszaladt a kapun és rohanhattunk utána(nem egyszer, hanem minden alkalommal). Középső gyerek, tehát még másik 2-re is figyelni kellett. kb 1 éve, úgy eltűnt a tömegben, hogy nem találtuk, rendőrséggel is kerestetni kellett.(ő feltalálta magát és bement egy játékboltba..) Onnantól kezdve kapott egy gyerekhámot és a babakocsihoz volt kötve (mint a kutya a pórázon), sokan mosolyogtek ezen, de meglett a hatása, megtanulta nem lehetett elrohanni csak úgy, a póráz tartja, de bárhova menni akart odamentünk, de szólnia kellett. (nem is ellenkezett ellene, hogy nem veszi fel,), mikor oviba ment kb fél éve, lekerült róla, és megdicsértük hogy ő már nagyfiú, megtanulta hogyan kell az utcán jönni mellettünk. 2 hete kiment a lakásból úgy hogy nem szólt és tovább ki az utcára. szerencsére hamar észrevettük, de első kérdése az volt: Bújócskázunk? majd ma hazajött az oviból, teljesen egyedül, (az ovi elég messze van gyalog, bár úgy járunk). Közölte nem érzi jól magát és hazajött. Kérdésem az lenne, hogy másoknak biztos mosolyogni való, hogy ilyen eleven, de én úgy érzem, nem tud különbséget tenni a játék és a valóság között, semmi veszélyérzete nincs. Igaz az ilyen gyerekekre mondják azt, hogy találékony és a jég hátán is megél majd(de ezek nem a mostani életkorában előnyök...), amúgy óvó nénik szerint is nagyon okos, rendkívül intelligens kisgyerek. (az óvódai beszoktatásnál sem volt semmi gond, az első naptól lelkesen jár, mondták ez is ritkaság), de ő ilyen egyáltalán nem szeppen meg az új helyzetektől, semmi! Úgy gondolom, ha egy ennyi idős gyerek x távolságba kerül a szüleitől, akkor megijed, keresi őket, sír stb, de az én kisfiamat egyáltalán nem érdekli, hogy mi merre vagyunk, és veszély érheti az utcán. Ez Ön szerint normális, hogy semmilyen gát, visszatartó erő nincs benne, hogy veszély érheti? (bennem felmerült, hogy esetleg hiperaktív is lehet vagy annak egyes jelei figyelhetők meg rajta)érdemes Ön szerint felkeresnem egy gyermekpszichológust, ezeket a problémákat megbeszélni vele?
köszönöm válaszát , elnézést a hosszú leírásért
Anita


Tisztelt Édesanya,

nehéz lehetett legyűrni a saját és a külvilág borzongását a gyermekhám miatt, de pl. a skandináv országokban tömegesen használják, elfogadott gyermek-őrzési megoldás.
Sajnos a gyermekek és felnőttek egy része nem ijed meg olyan dolgoktól, mint am a többségre így hat. Ezek a kockázat keresők, belőlük sok esetben lesz "veszélyes szakmák" művelője. Természetesen előfordulhat, hogy az Ön gyermekének a fokozott mozgásszükséglete, viselkedésének eltérése az aktivitás- és figyelemzavar (ADHD) nevű gyermekpszichiátriai eltérésre vezethető vissza, ezt azonban csak gyermekpszichiátriai vizsgálat tudná kideríteni.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

bcg  2010. június 9. 20:30   #836 

Tisztelt Doktor Úr!
14 hónapos gyermekemnek a 6 hetes bcg oltását én nem látom, de a gyermekorvosunk szerint valami látszik. Azt hallottam, h. annak erősen látszani kellene, mert ha nem így van, akkor ismételni szokták. Mi történik, ha a mi orvosunk nem ismétli meg? Köszönettel: Simonné Piroska


Tisztelt Érdeklődő,

mint az a bemutatkozó adatlapomból kiderül, gyermekpszichiáter szakorvos vagyok, a megjelölt specialitásom - amely tárgykörben várnám a kérdéseket - gyermekkori viselkedési és magatartási problémák, családtagok közötti kommunikációs és együttműködési nehézségek. Fentiekre tekintettel a kérdésében szereplő probléma nem tartozik szakirányú felkészültségem kompetencia területébe.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

kullancs  2010. június 8. 13:53   #835 

Tisztelt Doktorúr!Azt szeretném kérdezni hogy amit a médiában meg innen-onnan hallottam hogy a B-vitamin rendszeres fogyasztása tényleg véd a kullancsoktol ez igaz-e?Csaba


Tisztelt Csaba,

emlékezetem szerint média szerepléseim során más témákban tettem nyilatkozatot, és a jövőben sem tervezem, hogy a B vitaminok és a kullancsok egymással kapcsolatos viszonylatával foglalkozzak.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

omega 3  2010. június 8. 13:52   #834 

Tisztelt Doktorúr!Mennyi az ajánlott omega 3 bevitelének mennyisége? Én 500mg-mos omega 3-mat szedek és napi 3-mat az elég?
A dobozon napi 3-6 kapszula van most akkor mennyi is az ajánlott?Mi a tapasztalata arről,hogy az omega 3 tényleg csökkenti a koleszterinszintet és egészségre nagyon jó hatással van?Válaszát tisztelettel várom!


Tisztelt Érdeklődő,

mint azt már több tucatszor leírtam, gyermekkori viselkedési, magatartási problémákkal, családon belüli kommunikációs és viselkedési eltérésekkel foglalkozó gyermekpszichiáter, családterapeuta vagyok, akit időről-időre - mint az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartásába felvett szakértőt - felkérnek a különböző nyomozó szervek és bíróságok, illetve családok, hogy fiatalkorúakat érintő bűncselekmények kapcsán (akár sértett, akár elkövető a fiatalkorú) vagy családjogi kérdésekben (válás, gyermekelhelyezés) adjak szakértői véleményt.

Mint látja, a halolajkapszula nem szerepel prioritásaim között.

Azt tanácsolom, mivel nem gyógyszerről van szó, beszélje meg a szedését tanácsoló szakemberrel, vagy az értékesítővel, hogy hány kapszulát vegyen be naponta.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

Púp a fejen  2010. június 7. 12:29   #833 

Kedves Doktor Úr!
A kisfiam ma a játszótéren elesett és hátul beütötte a fejét egy fa mászótuskóba.
Utánna felállt és odaszaladt hozzám, már akkor egy cseresznye nagyságú púp nőtt a fején hátul a fülei között éppen középen.
Nem piros, sima fehér fejbőr színű maradt a púp helyén.
Nem sírt de azért egy kicsit meg kellett vigasztalni.
Utánna még nagyot játszott és jókedvű volt.
Nem szédült, nem volt hányingere, szaladgált vidáman.
Amikor hazaértünk tettünk rá egy kis vizesruhát, de nem lett kissebb a duzzanat.
Orvoshoz nem fordultunk, mert már volt egyszer amikor beütötte a fejét, akkor nem lett rajta púp, és felhívtuk a doktornőt aki azt mondta, hogy ha nincsen semmi szédülés és hányimger akkor nem kell megmutatni.
Most egy kicsit aggódok a púp miatt, remélem reggelre már egy kissé kissebb lesz.
Ön szerint mi lehet, el fog múlni, mutassuk meg orvosnak?
Várom válaszát!
Köszönettel!
Gábor


Tisztelt Édesapa,

a balesetek következményeivel a traumatológia, a baleseti sebeszét foglalkozik, ahová családorvosi beutaló nélkül is el lehet menni, nem szükséges felhívni a "doktornőt" előtte.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

elalvás  2010. június 7. 12:26   #832 

Tisztelt doktor úr!

Köszönöm gyors válaszát. De arra is tudna választ adni, Hogy a miért harap másokat és hogyan lehetne erről leszoktatni?

Üdvözlettel Olívia


Tisztelt Édesanya,

a harapás a kisgyermekkorban az agresszív megnyilvánulási minták közé tartozik. Oka valamilyen félelemmel, nem megfelelő kommunikációs környezettel lehet kapcsolatos. Igyekezzenek megérteni mit szeretne a gyermek, illetve igyekezzen számára egyértelmű közléseket tenni. Bátran mondják el, hogy a harapás fájdalmas, és ezt a viselkedést nem fogadják el tőle.
Ennél bővebben csak előzetes családdinamikai vizsgálatot követően, családterápiás foglalkozás keretei között tudnék segítséget adni Önöknek.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

ujj szopás  2010. június 7. 12:21   #831 

Tisztelt Doktor úr!

Arra lennénk kíváncsi hogy van e valami módszer-trükk az ujj szopás leszoktatására?

üdvözlettel Erik


Tisztelt Érdeklődő,

bizonyára léteznek hatékony módszerek, de mind a "probléma", mind a megoldási lehetőségek távol esnek a gyermekpszichiátria területétől.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

elalvás  2010. június 6. 15:18   #830 

Tisztelt doktor úr!
Kis fiúnk februárban múlt 2 éves.Pici kora óta úgy van szoktatva külön a saját szobájában alszik. kb.5 hónapja már nem kiságyban alszik. Az lenne a problémánk hogy hétvégente a nagyszülőknél alszik és velük egy ágyban. Mennyire befolyásolja ez az itthoni elalvásban? mert mikor itthon vagyunk és meg van a fürdés, esti mese... lefekszik szépen a kabalájával de percenként kijön az ágyából mihelyst kijöttünk mellőle (sose altattuk)- azt hittük ez egy ideig időhúzás, de erről már le kellett volna szoknia?

Illetve nem egy agresszív gyerek, sőt inkább sír ha elveszik tőle a játékát, de egy ideje bármilyen oknál fogva harapni kezdte társait. hogyan lehetne erről leszoktatni?


Tisztelt Édesanya,

a gyermeknevelésben az első számú megszívlelendő, betartandó szabály a konzekvencia. Meg kell ezt értetni és el kell fogadtatni a nagyszülőkkel is, mert ha otthon - nagyon helyesen - arra van szoktatva a gyermek, hogy külön szobában alszik, és a nagyszülőknél pedig velük egy ágyban tölti az éjszakát, az zavart okoz a gyermekben. Miért kell külön aludnom otthon? Hátha apáék rosszul tudják és valójában velük kellene aludnom? Tekintettel arra, hogy amúgy is félős gyermek lehet, a félelmeit a nem konzekvens nevelés tovább erősíti, és nem ad számára megfelelő megküzdési stratégiát.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

mocorgó  2010. június 6. 15:12   #829 

Tisztelt Doktor Úr!
Fiunk 13 éves. Jó tanuló, okos, kedves gyermek. Amiben kérnénk a tanácsát az, hogy milyen kezelést igényelne az a tulajdonsága, hogy nem tud nyugodtan feküdni. Képtelenség mellette tv-t nézni, vagy pihenni mert szünet nélkül mocorog, kismértékben rángatózik is. Ha rászólunk néhány percre abbahagyja, de azt mondja muszály mocorognia.(Ezek a tünetek azért furcsák mert testvére nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek.) Sajnos néhány éve el kezdett hadarni melyet szakember szerint csak saját akaratával lehet orvosolni szervi baja nincs. Az is feltűnő, hogy a beszéd alatt nem néz a szemünkbe. 6 éve voltunk kivizsgáltatni egy másik időszakosan előforduló problémáját ugyan is a szemét furcsán meresztgetni szokta, hirtelen felfelé fordítja többször egymás után amikor valamilyért izgatott. A kezelő orvos megállapította, hogy tipusos tic, melyet Triapidal gyógyszerrel kezelt. Ez azóta is vissza szokott térni, krákogással együtt. Kérdésem, hogy hogyan oldhatnánk a belső szorongását? Nyugtató orvoságokat nem szívesen adnánk neki.


Tisztelt Érdeklődő,

levele olvasása közben az első "blikk" diagnózisom a krónikus motoros tic betegsége volt, amely nagy valószínűséggel helytálló lehet.Ezt erősíti a "kezelő orvos" megállapítása, amellyel én részben egyet is értek. Klinikai tapasztalataim és a szakirodalom alapján azonban én más terápiát állítottam volna be, különösen ha figyelembe veszem az Önök elmondásából is egyértelmű szorongásos tüneteket és az expresszív beszéd zavarát. Elképzelhető, hogy az említett kezelő orvos nem gyermekpszichiáter lehetett, úgyhogy azt javaslom, minél előbb jelentkezzenek szakorvosi kivizsgálásra.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

stafilo aureus  2010. június 4. 22:06   #828 

Tisztelt Doktor Úr!

Ikerlányaim vannak most voltak 9 hetesek. Az egyiknek múlt héten erős hasfájás volt és elég sokszor megszolalt a légzésfigyelő. most meg elég sokat visszabukik egy-egy büfi alkalmával. megijedtem elvittem az ambulanciára ahol csináltak leoltásokat. Az orrban stafilo aureus baktériumot találtak amire unasynt írtak fel.
tegnap viszont a másik lányom is elkezdett sokat bukni neki még sokszor a másik etetés előtt is folyik a szájából víz szerű folyadék. valamint tegnap nála is jelzett a légzésfigyelő és eléggé szörcsögöt mint aki náthás csak nem fúja ki az orrát. felhívtam a doktornőt akinél a másik lányom volt hogy ugyanaz a baci lehet e. szerinte igen de vigyem el a gyerekorvosunkhoz. ő megvizsgálta mindkét lányt és mindent rendben talált. szerinte ez a baktérium alapból meg van az orrban és ő nem kezelné mert más baj (jó lép, tüdőhang, nincs láz, jó az orr váladék, nem piros a torkuk) ő nem adna gyógyszert rá. szerinte azért buknak mert sok levegőt nyelnek. Az igaz hogy eléggé sokat esznek egy-egy etetés alkalmával 100-140 g-ig kb 3 óránként. (tudom hogy ez sok de amikor 100-nál megállunk még mindig harapdálja a kezét és ha megkínálom tovább eszik)
A kérdésem az lenne hogy most mit tegyek mert mindketten mást mondanak. és mit tegyek ha nem kell gyógyszer hogy ne bukjanak.

Kérem mielőbb válaszoljon
Köszönettel:
B. Horváth Katalin


Tisztelt Érdeklődő,

mint az a bemutatkozó adatlapomból kiderül, gyermekpszichiáter szakorvos vagyok, a megjelölt specialitásom - amely tárgykörben várnám a kérdéseket - gyermekkori viselkedési és magatartási problémák, családtagok közötti kommunikációs és együttműködési nehézségek. Fentiekre tekintettel a kérdésében szereplő probléma nem tartozik szakirányú felkészültségem kompetencia területébe.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

gyerekgond  2010. június 4. 22:01   #827 

Tisztelt Doktor Úr!

7 éves kisfiam szeptember óta iskolás. Előtte csendes visszahúzódó gyerek volt, ez volt a jellemző az iskola elején is.
Most már odáig jutottunk, hogy rendszeresek a fekete pontok, hogy szünetekben kiállítják, hogy nem játszhat, illetve a legutolsó dolog, ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy lehúzza más gyerekek nadrágját, hogy azok megszégyenüljenek. Ezzel szemben ő már azt is zokon veszi, ha valaki csak csúnyábban néz rá.

Doktor Úr szerint mi lehet ennek az oka, illetve mit tudna tanácsolni, hogy kisfiam visszatérjen a "normális kerékvágásba"?

Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel, Judit


Tisztelt Édesanya,

gyermekpszichiátriai kivizsgálást és lehetőség szerint család-orientált vizsgálatot javaslok. Minél előbb jelentkeznek, annál hamarabb tudunk a gyermekének segíteni.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

Együttalvás  2010. június 3. 23:14   #826 

10 éves kislányommal születése óta együtt alszom.Mindkettőnk jól érzi magát,nem látom a gyermekre nézve károsnak.Ő ehhez ragaszkodik,nekem is megnyugtató.Férjem külön szobában alszik,mivel már nem fér el mellettünk.25 éve vagyunk házasok,van három felnőtt gyermekünk,ők mindíg külön ágyukban aludtak.Egy éve gyermekpsychológushoz fordultam,mivel kislányom reggelente fejfájásra hivatkozva nem akart iskolába menni/még koponya CT is történt,minden vizsgálat negativ lett,panasza azóta megszűnt/.Viszont két psychológus is nagy és elsőként megoldandó problémának látta,hogy még mindíg velem alszik a gyermekem.Ez spontán alakult így,sokáig szopott és én gyakran fáradt voltam az azóta diagnosztizált és kezelt hypothyreosisom miatt.4 éves korában csúszdával ellátott ágyat vettünk neki,hátha emiatt kedvet kap a külön ágyban alváshoz de ragaszkodik hozzám-ill.mikor műtét miatt hetekig kórházban feküdtem,férjemmel aludt egy ágyban- és én már nagyon megszoktam,hogy velem alszik.Valóban káros 10 éves korú gyermeknek a szülővel egy ágyban alvás?Ez nagyon meglepett,nem számítottam rá,hogy a külön alvást forszíroznom kellene ha a gyermek ennyire ragaszkodik hozzá.
Válaszát előre is köszönöm.





Tisztelt Édesanya,

tekintettel arra, hogy a kérdéssel kapcsolatos véleményemet már többször kifejtettem ezen a fórumon, a témának bőséges irodalma érhető el a neten és a két említett pszichológus is egybehangzóan elmondta már önnek milyen következményei lehetnek az együtt alvásnak, a válaszom röviden: igen.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

autizmus  2010. június 3. 23:07   #825 

Tisztelt Doktor Úr!
Szeretném megkérdezni, hogy hogyan különböztethető meg a figyelemzavar az autizmustól egy 2 éves kisgyereknél? Mi az, ami nincs meg egy figyelemzavarosnál, de jelen van egy autistánál, és fordítva?
Válaszát köszönettel várom:
Zsuzsa


Tisztelt Érdeklődő,

a viselkedési eltérésekkel járó mentális érintettségek diagnosztizálása és differenciálása szakértelmet és szakmai tapasztalatot igényel. Minél fiatalabb egy gyermek, annál nagyobb szerepe van a vizsgáló felkészültségének. Amennyiben a környezetében, családjukban felmerült ilyen eltérés lehetősége, azt javaslom forduljanak megfelelő specialistához.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

Mulibrey  2010. június 3. 16:36   #824 

Tisztelt Doktor Úr!

A kisfiamnak Mulibrey szindrómája van,ez egy ritka genetikai betegség.Keresnék Magyarországon ilyen beteget,de sajnos nem találok és nem is igazán tudom,hogy merre induljak el.A segítségét kérném,mert az Ön kérdései között találtam valakit aki erről a betegségről kérdezett. 2009.június 13.-án kérdezték,10 óra 2 perckor és a 131.-ik kérdező volt.Én ezzel a személlyel szeretném felvenni a kapcsolatot,az Ő elérhetőségét szeretném elkérni Öntől,mert ha az Ő környezetében is van ilyen beteg személy és ha megoldható akkor találkozhatnánk,hogy együtt megtudjunk többet erről a betegségről,nekik hogy alakul ez a betegség.
Ha valaki olvassa ezt a kérdést és van a környezetében ilyen beteg akkor legyen szíves és keressük meg egymást,ezzen az oldalon biztosan lehetséges.
Segítségét előre is köszönöm!!!


Tisztelt Érdeklődő,

Annál többre, hogy itt publicitást nyert az üzenete, nincs mód. A kérdést feltevők anonimak, a válaszok nem e-mailben jutnak vissza.
Hasznosabbnak gondolnám, ha genetikai tanácsadókban vetné fel az ötletét pl egy szülőcsoport alapítására, szervezésére.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

babi 78  2010. május 31. 19:33   #823 

kedves doktor ur,a gyerekem 13 éves és elégé ideges,türelmetlen, nem nagyon erdekli a tanuulas , megiger dolgokat de nem tartsa be ,erdekelne a velemenye hogy banjunk vele szigorubban vagy meg meg valtozik es legyunk turelmesek.Valaszat elöre is köszönöm.


Tisztelt Érdeklődő,

először is Önöknek kellene tisztázni magukban, mi az amiben változtatni szeretnének? Gyermekük idegességén? Türelmetlenségén? Tanulás iránti motiválatlanságán? Megbízhatóságán?
Általában a világ minden dolgára igazak a Murphy törvények, pl.: ami elromolhat, az el is romlik. Tehát várakozni, hogy majd a jótündér megoldja a problémákat nem kellene. A gyermekük a serdülőkorban van, nyilván számtalan problémával áll szemben, amelyeket csak részben tud egyedül megoldani. A szülői (későn jövő) szigor csak ronthat a helyzeten, más megoldást kell válasszanak. Jelentkezzenek még ma családterápiás rendelésre.

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

autizmus-iskola  2010. május 30. 19:58   #822 

Kedves Doktor Úr,

eszerint Ön a Tanulási és Képesség Vizsgáló Bizottságok valamelyikében is vizsgál gyermekeket! Akkor lehet, hogy még találkozunk. :) Viszont jelenleg nem akarok párhuzamos vizsgálatot indítani, ugyanis egy folyamatban van, a TKVSZB vizsgálatot pedig azért nem vettük igénybe, mert a gyermek állandó betegségei miatt óvodába idén nem mehet, és a gyermekorvos szerint így a TKVSZB vizsgálat felesleges.
De eszerint Ön teljességgel tisztában van azzal, hogy létezik-e egyáltalán integráló általános iskola Budapesten. Létezik? Mert akkor van értelme tovább nyomozni.
Laknunk ugyanis kell valahol... és ha veszünk olyan helyen egy lakást, ahol nincs megfelelő iskola, akkor a gyermeket nem tudom iskolába adni, és buta marad... :)

Üdvözlettel,
Zsuzsa


Tisztelt Édesanya,

Valóban előfordulhat, hogy találkozunk a TKVSZRB-nél, ha sor kerül majd rá a gyermekorvosi - véleményem szerint helytelenül adott - tanács ellenére. Az autizmus spektrum zavarral élő gyermekeket a lehető legkorábban - akár már 3-4 évesen - el kell kezdeni fejleszteni, mert minél később kezdünk hozzá, annál gyengébbek lesznek az eredmények. A fejlesztéseket pedig csak szakértői vizsgálat és javaslat tudja előírni a képző intézetnek.


Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

Esések  2010. május 30. 17:51   #821 

Tisztelt Doktor Úr!
Két éves kisfiam nagyon aktív,rengeteget esik emiatt,és legtöbbször a fejét üti meg.Hetente legalább 2-3 alkalommal sajnos,és nem tudok rá vigyázni minden percben.
Kérdezni szeretném,hogy ebből lehet valami baja a kis fejének?
Nagyon féltem mindentől,mostanában már nem alszom rendesen éjjel sem,rettegek nehogy daganat vagy valami rosszindulatú folyamat legyen belőle.
Egyébként is ez egy fóbiám szerintem,mindig ilyenektől féltem őt.
Van erre valami megelőző terápia étkezésben,bármiben?Vagy azt nem lehet még megelőzni?
Válaszát köszönöm!
Andrea


Tisztelt Édesanya,

azt gondolom, hogy ha és amennyiben lenne bármilyen betegsége is a gyermekének, sem neki, sem az anyai lelkiismeretnek nem segit a "csak" aggódás. Daganat az esésektől nem alakul ki, viszont ha problémának látja az eséseket, forduljon gyermekneurológushoz. Az Ön aggódása, amennyiben fokozott, pszichoterápiával (családterápiával) kezelhető. Sajnos önmagában a diétákban még súlycsökkentő módszerként sem tudok hinni...

Üdvözlettel,

Dr. Sófi Gyula
gyermekpszichiáter
igazságügyi szakértő
családterapeuta

előző oldal 42. oldal következő oldal